OLVASMÁNY: Iz 52,7-10: A sötétségben és lelki nyomorúságban élő nép számára akkor érkezik el a szabadulás, amikor felemeli fejét az ég felé, megbékél Istennel, és áldani kezdi az Urat.

SZENTLECKE: Zsid 1,1-6: Az Atya elküldi Jézust, hogy helyreálljon benne és általa a világ rendje. Újból ismertté válik az elveszített igazság, a magcsúfolt erkölcs és az emberi méltóság. Miután Jézus a világ rendjét helyreállította, visszatért az Atyához, és a mindenséget az Atya irányába vonzza.

EVANGÉLIUM: Jn 1,1-18: Vajon miért nem fogadta be a világ a Világosságot? Arra gondolhatunk, hogy a gonoszság lám, ilyen erős. Nem a gonoszság nem ilyen erős, csak hangos, és folyamatos ünnepli győzelmét, holott nincs mit ünnepelnie. Az élet mindig a gonoszságot kikerülve, a maga csendes, rejtett útját megtalálva viszi előre a fejlődést, és az emberi világot Isten felé.

A VASÁRNAPI ZSOLTÁR VÁLASZA: A föld minden határa látta * üdvözítő Urunknak jóságát.       (6. tónus)

Ismerd fel, ó ember nagy méltóságodat! Az isteni természet részese lettél.
Isten emberré lett, hogy te isteni életet nyerj.

A Karácsony több mint szépen csillogó ajándékok halmaza, több mint ínyenc ételek ünnepi asztala, több mint a "szeretet-számlák" kiegyenlítése, több mint emlékezés az isteni születésnapra. A Karácsony nem más, mint a csendben születő Isten, a szeretet teremtő jelenléte. A Karácsony nem más, mint nagy lehetőség az élet igazi értelmének befogadására. A Karácsony isteni biztatás: Ne félj! Téged semmi nem győz le, hiszen mindenem a tiéd, és én örökre veled vagyok. A Karácsony ahhoz érkezik el, aki ezt a hangot meghallja.
 

Boldog, békés Karácsonyt minden Hívünknek és Szeretteiknek!

Akkor tudjuk olyan eredményesen élni a bűnnel és a butasággal terhes világban a mi egyetlen emberi életünket, mint Jézus, ha elfogadjuk azt az élettöbbletet, amit Ő feltámadottan át tud adni nekünk. Ezt az élettöbbletet az Eukarisztiában nyújtja, ha hittel fogadjuk. E nélkül az élettöbblet nélkül, kishitűségünkben és hitetlenségünkben, a világ mulandó értékei után fogunk rohangálni egyre kétségbeesettebben, hiszen romlandó dolgokkal akarjuk „tökéletesíteni” magunkat. Mindenki vágyik arra, hogy tökéletes legyen. Aztán van, aki illúziókba menekül, van aki kétségbeesetten hazudik, van aki összeomlik. (Érdekes módon, ez utóbbi lehet leginkább a megtérés helyzete.) A krisztushívőknek adatott az a fontos feladat, hogy elfogadják Jézustól az élettöbbletet, a teljes élet erejét, aztán felmutassák az embereknek, hogy tökéletességre való vágyakozásuk közben ezt is számításba vehessék.
 

Megszülethet a kis Jézus százszor Betlehemben, te mégis elveszel, ha nem születik meg egyszer a szívedben.

/Angelus Silesius/

Minden jó adomány, és minden világosság onnan föntről érkezik el hozzád.

/Szent Jakab apostol/

A karácsony egyik legfontosabb üzenete, hogy Jézus az övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Az a naivan kedves elképzelés - amit a pásztorjátékokban is bemutatunk -, hogy a Szent Család házról-házra járt Betlehemben, bizonyára távol esik a valóságtól. József a saját házában a saját szobáját nem foglalhatta el, a korábban betért szállóvendégek miatt, ezért a házhoz tartozó barlangistállóban készít helyet Máriának a szüléshez. A lényeg azonban így is kirajzolódik: akitől a legnagyobb áldás jön a világba, kitessékelten, nem a fő helyen, hanem méltatlan körülmények között, az állatok szálláshelyén születik meg. S ez így van azóta is. A világosság a világba jön, újból és újból, de a sötétség nem fogadja be. Hány és hány gyermeklélekből kitessékelik Jézus születésének gondolatát azok a felnőttek, akik már a sötétségben élnek, és a halál foglyai. A kicsi gyermekek transzcendens vágyát odakötik egy bárgyúsághoz, a Lappföldről érkező Santa Claus-hoz, és Rudolfhoz, a rénszarvashoz. A kicsi gyermek érzékeny lelkével vágyódik a legjobb és a legszebb iránt. Mennyivel könnyebb és igazabb lenne, ha szülei saját hitükkel tanúskodnának az örök szépség, jóság és igazság teljességéből érkező megtestesült Istenemberről, aki bár kivetten, kicsi jászolban, de megérkezett, hogy elhozza az élet titkát és végső értelmét. Vajon miért gondolja olyan sok szülő, hogy a lapföldi mesefigura, és a plázákban kószáló Mikulások több jót tesznek gyermekük lelkével, mint a mennyből érkező Jézus? Mert nagyon nehéz helyet adni a főhelyen a legfontosabbnak, aki esetleg szembesítene bennünket eddigi tévedéseinkkel. Be kellene fogadni őt a saját otthonunkba, és komoly beszélhetésbe kellene kezdeni vele az életről és a szeretetről. Ez nem megy. Inkább feláldozzuk gyermekünk csodálatos lelki képességet, transzcendens vágyait, hozzákötvén azt egy hazugsághoz, hogy mihelyt nyilvánvalóvá lesz, nincs Santa Claus, és nincs ajándékot csempészgető Jézuska, hadd veszítse el az örök élet iránti fogékonyságát. Pedig csak ennyit kellene mondani: Szent Miklós a mennyországban él, és azt akarja, hogy szeressük egymást. Karácsonykor pedig a mennyből a földre szállt Isten születését ünnepeljük, aki megtanítja nekünk az élet titkát. Azt a titkot, ami ott szunnyad minden kisgyermekben, s amellyel mi felnőttek is még terhesek vagyunk, amíg meg nem szüljük magunknak az igazságot: a megtestesült Isten befogadása nélkül nincs élet és nincs világosság bennünk, csak gyanakvás van, előítélet és harag. Pedig mi a szeretetre, az igazságra és a szépségre vágyunk.

"Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, ki alszol, támadj fel a halálból, mert Krisztus rád ragyog!"
(Ef 5,14) Ismétlem, Isten érted lett ember.
Örökre halott lennél, ha Ő bele nem születik az időbe. Sohasem szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha Ő fel nem ölti a bűnös test hasonlóságát. örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha Ő nem lett volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha nem Őbenne elevenedsz meg. Egyszerűen: Elvesznél, ha el nem jött volna.
Örvendezve ünnepeljük meg tehát üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét. Azt az ünnepnapot ünnepeljük meg, amelyen a nagy és örök Napból nagy és örök Nap jött el erre a mi annyira gyorsan múló napunkba.

/Szent Ágoston/

EGYHÁZKÖZSEGÜNK HÍREI

1. A HÉT LITURGIÁJA. Karácsony napja van, Üdvözítőnk megtestesülésének titkát ünnepeljük. Holnap, december 26-án Szent Család vasárnapja lesz. A 9 órakor kezdődő szentmise keretében ünnepi áldásban részesülnek a jelenlévő családok és a gyermekek. Hétfőn, december 27-én, Szent János apostol ünnepén is ünnepi miserendet tartunk (A templomban 9 órakor, a kápolnában ½ 11-kor lesz szentmise). Pénteken lesz az év végi hálaadás. Este 6 órakor kezdődik a szentmise. Január 1-je, szombat kötelező ünnep egyházunkban. Újév és Mária Istenanyaságának ünnepe. Újév napján templomban reggel 9 órakor és este 6 órakor, a kápolnában ½ 11-kor lesz szentmise. Január 2-án, jövő vasárnap már Vízkereszt ünnepe lesz (Urunk megjelenése), a hagyományos vízszenteléssel.

2. KARÁCSONYI KÖSZÖNET. Mintegy harminc hívünk vett részt a karácsonyi események előkészítésében és lebonyolításában. Legtöbben az idősek karácsonyán tevékenykedtek, de a gyermekek Mikulását és adventi hittanos napját, valamint a pásztorjáték betanítását, a templom ünnepi díszítését és a kinti Betlehem elkészítését is sokan segítették. Hálás köszönet érte! Nekik, és egyházközségünk minden munkatársának külön szeretettel kérem a kis Jézus karácsonyi áldását, a kegyelemekben gazdag, boldog ünnepek lelki élményét!

Családok megáldása Szent Család vasárnapján

Mennyei jó Atyánk, teremtő Istenünk! Földi életünket mennyei előkészületül adtad. Ennek az előkészületnek, és az emberi személy értékes kibontakozásának legfőbb színtere a család. Áldd meg azokat, akik áldozatot hoznak a családért! Gazdagítsd értelmüket a hit egyszerűsége által, növeld erejüket a remény sugarával, nemesítsd szívüket a szeretet lángjával. Legyenek családjaink Isten jóságát befogadó és a világra tükröző közösségek. Legyenek Isten csodálatos tervének tanújelei. Gyújtsanak világosságot a világban!

Áldott Szent Család, Jézus otthona, Isten hajléka, szeretet virágoskertje, hit forrása. Áldd meg az édesanyákat, akikre az életet bíztad. Legyenek telve hittel és reménnyel, vegye körül őket biztató szeretet, hogy szent hivatásukban megerősödjenek. Áldd meg az édesapákat, hogy megtalálják munkájuk értelmét. Legyenek áldozatosak, és igazi hősök családjuk szolgálatában. Áldd meg a gyermekeket, hogy testi, szellemi és lelki életük virágba borulása váltsa örömmé szüleik minden gondját és fáradtságát. Áldd meg a nagyszülőket, hogy nyugodt lélekkel álljanak Isten elé, és fennmaradjon emlékük a hálás szívekben. Legyetek áldottak az Atyától, a Fiú által a Szentlélekben. Amen.

SZENTBESZÉD AZ ÉJFÉLI MISÉN

Izajás próféta 800 évvel Jézus születése előtt a legyőzött és megalázott népnek egy kicsi gyermekről beszél. A rab nép hatalmas erejű szabadítót vár, aki majd kimenti őket a rettegett ellenség hatalmából. Ehelyett egy kicsi gyermeket ad Isten, aki az emberek gondozására szorul. Látszólag nem csökkenti, hanem növeli gondjainkat. Az a hajdani jövendölés pontosan ráillik Jézusra. Bizony, nagyon nehéz meglátni ebben a kicsi gyermekben az Isten hatalmas erejét. Tehát továbbra is a mi erőnkre kell támaszkodni, de már nem enerváltan, kishitűen, hanem a mennyből megerősítetten. Ha Isten elküldte az Ő örök Igéjét, saját lényegét az emberek közé, akkor neki nagyon fontos ez a világ. Nem hagyja magára, sőt féltő gonddal és szeretettel virraszt felette. Nem kivonult belőle, hanem vágyik arra, hogy részese legyen a mi világunknak. Örömét leli abban, hogy az emberek közé érkezett. Ez tehát a karácsony igazi értelme: e gyermek visszaadja bátorságunkat, hitünket, reményünket, értelmet ad küzdelmeinknek, biztat, hogy újra örüljünk az életnek és óvjuk azt szerető gonddal. E csodálatos gyermek ránk bízza magát, hogy védjük és őrizzük őt ebben a földi létben.

Óhatatlanul szétnézünk a hazugságtól terhes, és bűntől legyengített korunkban, és aggódunk, vajon nem ismétlődik meg immár 2004. alkalommal, hogy Isten a világba jön, és a világ nem fogadja Őt be? Nem azt a meggyőződést erősíti minden, hogy a gonoszság legyőzhetetlen? Nem, a gonoszság nem ilyen erős, csak hangos, és folyamatosan ünnepli győzelmét, és az egyetlen reális útnak tünteti föl magát. Holott nincs mit ünnepelnie. Az élet mindig a gonoszságot kikerülve, a maga csendes, rejtett útját megtalálva viszi előre a fejlődést, és a teremtett világot Isten felé.

Ezen a szent estén minden jószándékú ember lelkében van egy olyan érzés, amely talán ritka vendég nálunk: Ez az élet szépségébe, végső értelmébe, és az igazság legyőzhetetlenségébe vetett hit. Nagyon tiszteljük meg azt a vendéget. Ő a legfontosabb. Azért küldi el Isten, hogy legyen erőnk és bátorságunk szépen és igaz módon élni az életet. Azért küldi el Isten, hogy a férj valami soha nem érzett tisztelettel tudja megölelni feleségét, feleség a férjét, és együtt gyermekeiket. Azért küldi el Isten, hogy a szülők tudjanak beszélni gyermekeiknek a teremtő, irgalmas, szabadító Istenről, és e közlés mögé egész személyiségükkel készek legyenek odaállni. Azért küldi el Isten, hogy a szülők tudjanak beszélni gyermekeiknek az örök életről, a szentmisében minket meglátogató Üdvözítőről, és arról az igaz szeretetről, amely Istentől átvehető, hogy teljes értelmet nyerjen a földi életünk.

Boldog, aki tudja miért él, mert akkor azt is fogja tudni, hogyan éljen.
Mindenkinek az a sorsa, hogy azt élje, amiben hisz.